A Szabadkai Zsidó Hitközség története
A város jegyzőkönyveiben az említett zsidók nevei már 1764-től előfordulnak. Herschelnek engedélyezték, hogy családjával a városban telepedhessen le” írja Dušan Jelić a belgrádi Zsidó Történeti Múzeum gondozásában megjelent Szabadka zsidóságával foglalkozó munkájában.
Néhány év múltán, amikor a zsidók száma tizenkettőre emelkedett, megalapították a Szabadkai Zsidó Hitközséget. Az alapítók közül Herschel Jakabon kívül ismerjük még Hajduska Salamon, Khun József és Löbl Jakab nevét is.
Az alapítók közül Herschel Jakabon kívül ismerjük még Hajduska Salamon, Khun József és Löbl Jakab nevét is.
Szabadkán askenáz zsidók telepedtek le, akik nyelve a jiddis. Ezen a világirodalmoban is számon tartott jeles művek születtek. A jiddist Észak-Amerikában, Romániában, Izraelben és még néhány országban ma is beszélik.
Ennek az etnikai ágnak az anyagi és szellemi kultúrájában német, magyar, lengyel és orosz eredetű elemek vannak.
A zsidó hitközség 1775. évi alapítása után a közösség fejlődését sokban fékezte a zsidóellenes törvénykezés. A zsidók a kiutat az asszimilációban keresték.
A város földműves társadalmába be kellett illeszkedniük a zsidóknak is. Ez segített abban is, hogy nagyobb kilengések, zsidóellenes atrocitások vagy pogromok a városban soha sem fordultak elő.
A Kossuth Lajos vezette 1848-49-es magyar szabadságharc eseményei a zsidók megítélésében változást hozott. Szegeden 1849. július 28-án közfelkiáltással fogadták el a zsidók felszabadításáról szóló törvényt.
A szabadságharc leverését követő évtizedben viszont felújították a zsidó eskü intézményét, és 1852-ben betiltották a héber imakönyveket és vallási bejegyzések vezetését.
Csak az osztrák-magyar kiegyezést követően fogadták el a zsidók emancipációjáról szóló törvényt. A törvény szövege egyszerű és világos:
„1.§ Az ország izraelita lakósai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.
2.§ Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik”.
E pozitív eseményeket a zsidók Szabadka gazdasági, művelődési, politikai és sportéletébe való gyors bakapcsolódása követi.
Pollák Lajos 1923-ban zsidó kórházat aplapít, ami 1925-ben a Park Szanatórium épületébe költözik át.
Ugyanabban az évben Áchdut há’olim néven zsidó cionista ifjúsági szervezet alakul. Rendszeresen jelenik meg Szombat és Izrael címek alatt zsidó újság. Szabadkán ülésezik az országos cionista szövetség. A Kutna Mór Talmud-Tóra Egylet a hagyományokon alapuló zsidó oktatás megőrzésén dolgozik. Megalakul a Reusz Zsidó Ifjúsági Egylet.
A Belgrádi Rádió 1932-ben az országban az eslő élő koncertközvetítését a szabadkai zsinagógából sugározza.
Ebben az évben kerül sor a szabadkaiak első alijájára, amikor kilenc fiatal vándorol ki az akkor még Palesztinába.
A hitleri Németország 1941. április 6-án támagta meg Jugoszláviát. Ezt követően Magyarország megszállta Bácskát és mindenben az ország szerves részének tekintette.
A 85 szabadkai túsz közül 34 volt zsidó. A túszok életükkel garantálták, hogy a városban rend és béke lesz.
A háború alatt 58 zsidó földbirtokát, erdejét sajátították ki, elkoboztak minden tulajdonukban lévő tőke-ingatlant: 2 gőzmalmot, 14 gyárat, 158 boltot, 18 nagykereskedést, 48 kisipari műhelyt, nyomdát, orvosi rendelőt, kávéházat,…
A zsidó férfiakat munkaszolgálatra mozgósították, hogy az ukrán fronton végezzenek aknamentesítést.
1944. április 19-én született döntés az ország zsidóktól való megtisztításáról, ami április 26-án el is kezdődött.
Noha az 1941–1945-ös fasiszta megszállás szabadkai zsidó áldozatainak névjegyzéke csupán 2006 ember nevét tartalmazza, a deportálás és a munkaszolgálat valójában 6105 szabadkai zsidóra terjedt ki.
Ez a szám felöleli az akkori faji törvények szerint zsidónak minősülő kikeresztelkedett vagy zsidó származású személyeket is.
Csak 1065 volt a visszatérő, Auschwitz és a többi haláltábor, vagy az ukrán front aknátalanításának túlélői.
Az aliják és az országon belüli migrációk után, a II. világháborút követően, Szabadkán a zsidóság lélekszáma lassan ugyan, de folyamatosan csökken.
A városban 1958-ban még 441, ma pedig mindössze 250 zsidó él.
A város csak a szabadkai zsidók megismételt kérelmére engedélyezte az első zsinagóga építését 1799-ben. A templom felépítéséig istentiszteletet magánházaknál tartottak.
Ebben az időben létesítették a Szentegyletet – a Chevra Kadisát is, amely azóta viseli gondját a zsidó temetőnek és temetéseknek…
Szabadka első rabbija Léb Hirschmann volt. Hosszú és áldásos működés után 1860-ban halt meg.
Meg kell említeni Hitközségünk első elöljáróit is. Ők: Hubert Jakab, Schreier Jakab, Schäffer Jakab, Eisenstädter Ármin, Geiger Fülöp és Deutsch Jakab.
A Nagyzsinagóga impozáns épülete Komor és Jakab ismert szecessziós stílusjegyeivel mindössze egy év alatt épült fel. Az 1903-as őszi nagyünnepek idején avatták fel.
A Szabadkai Zsidó Hitközség élén ekkor a kiváló író, Milkó Izidor állt, és Singer Bernát volt a főrabbi.
A zsidó iskola államosítása után a Talmud-Tóra vette át szerepét, ahol heti két további hitórával megtoldott vallási nevelés folyt. A Talmud-Tórát Gerson József főrabbi kétszáz tanulóval működtette.
A Szabadkai Zsidó Hitközségben a Nőegyletet 1852-ben alapították.
