Széder esti vacsora és PÉSZÁCH (2018. március 30.)

A zsinagógai naptár első honapja Niszán. Van aki a hónap nevét a héber csoda jelentésű nész szóból vezeti le, mert a zsidó törzsek csodálatos módon vonultak ki az egyiptomi rabságból, így a csodák hónapjaként is emlegetik, mert ebben a hónapban volt még az özönvíz is, Niszán első napján állították össze az ohélt – a pusztai szentélyt és ugyanezen a napon kezdett Mózesnek víz fakadni a sziklából. A bibliai könyvekben gyakran neve ennek a hónapnak a chódes há-áviv vagyis a tavasz hónapja.

PÉSZÁCH egyike a három zarándokünnepnek (sálos regálim), amikoris a zsidók Jeruzsálembe mentek fel, hogy a Szentélyben ünnepi áldozatokat mutassanak be.

Pészách ünnepe Niszán hónap 14. napján kezdődik. Az ünnepnek négy megnevezése is van:

  1. CHÁG HÁ-ÁVIV – A tavasz ünnepe. Pészách a tavaszi gyümölcsfavirágzás idejére esik. A mezőkön már zöldel a búza –születik a jövő évi élet. Hajdan a Széder-estet követően már megkezdődött a mezők zsengéinek, első terméseinek felvitele a jeruszálemi templomba, ami elsősorban a beérő árpakalászokból állott. Ez a Szefirá vagy az omerszámlásás ideje. A Szefirá Pészáchtól Sávuot ünnepéig tart hét héten keresztül.
  2. Z’MÁN CHERUTÉNU – Szabadulásunk ideje vagy a szabadság ünnepe Pészách, mert Niszán hónap közepén szabadultak meg őseink az egyiptomi rabszolgaságból. Szabad emberekké váltak, így ez a zsidó nemzet születésnapja. Micva, előírás a Széder-estén kovásztalan kenyeret enni és belemélyedni az egyiptomi kivonulás történetébe, de tanítóink meghagytak még egy kötelességet: ezen az estén négy pohár bort kell kiinni. Az ünnepi terített asztalon ott van még egy pohár borral töltve. Ebből a pohárból nem iszunk, mert ez Élijáhú próféta kupája, aki a Messiás hirnökeként fog megérkezni.
  3. CHÁG HÁ-MÁCOT A kovásztalan kenyerek ünnepe. Pészách ünnepének egyik jellegzetessége a legszigirúbb tartózkodás bármilyen kovászos (chámec) ételtől vagy italtól a bibliai előírásoknak megfelelően. Ehhez kapcsolódik egy rituális háztisztitás, aminek a gyerekek külön örülnek, mert a nagyon tüzetes takarítás egyben a kovászos dolgok felkutatását is jelenti. Mindig akad a gyerekek sikerélményének kielégítésére a szögletekbe vagy padlórepedésekbe dugott száraz kenyérdarab. Az ünnepet megelőző nap reggelén ezek a kovászos dolgok el lesznek égetve.
  4. PÉSZÁCH úgy is ismert mint „elkerülés”. Az Örökkévaló haragja elkerülte a zsidó házakat, amikor pusztító csapással sújtott a rabszolgatartó Egyiptomra.

A Pészách megnevezés így kapta a következő magyarázatot: Amikor az Örökkévaló a tíz csapásból az utolsót mérte az egyiptomiakra, és elpusztította az elsőszülötteket, megkímélte és elkerülte a zsidó házakat (innen a név: elkerülés), a kovásztalan kenyér (mácá, többese mácot) pedig ezek szerint emlékeztető arra sietségre, ami nem engedte a tésztát megkelni  a kivonuláskor.

Az ünnep nyolc napig tart. Izraelben és a reformzsidóság körében pedig hét napig.

Az ünnep legérdekesebb része a Pészách ünnep első estéjén, az ortodox és a diászpórában élőknél a második estén is megtartandó ünnepi étkezés. Ennek a neve Széder, ami a széder hággádá rövidítése – az egyiptomi rabságból való kivonulásról szóló történet elmondásának rendje. Alaprendeltetése ennek az estének, hogy a Tórában megadott módon elmesélje a szabadulás történetét: …„és add tudtára a te fiadnak azon a napon”… (2Mózes, 13:8.)

Az ősi időkben ezt a rituálét a pészáchi bárány jelentette, amit egy családok egyedül vagy több család közösen fogyasztott el kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel. Amióta megszűnt az áldozatok bemutatása, megszűnt a báránysült felszolgálása is, és helyette egy kevés hússal bíró sült csont szolgál. A kovásztalan kenyér (mácá) és a keserű fűvek (máror) viszont megmaradtak a többi előírt étellel együtt, amik allegórikusa jelképezik a kivonulás történetét.

Az ünneplés során felolvasásra kerül egy egyedülálló liturgiai és tanító szöveg, a Hággádá (vagy Hággádá sel Pézsách). A szöveg alapja a kivonulás történetének mondatonkénti midrás magyarázata. A Hággádá szövege a bevezető áldások után a következő szavakkal kezdődik: „Íme a szegények kenyere, amilyet őseink ettek Egyiptom országában. Aki éhes, jöjjön és egyék, aki rászorul, jöjjön és tartsa velünk a Pészách ünnepét. Ezidén itt, esztendőre Izráel országában – ezidén szolgák, jövő évben szabadok.”

Ez követően, a hagyomány szerint a legfiatalabb jelenlévő felteszi a „négy kérdést”: „Miért különbözik a mai este minden egyéb estétől? Hisz minden egyéb este kovászos és kovásztalan kenyeret is ehetünk egyaránt, míg ezen estén csakis kovásztalant. Minden estén különféle zöldságeket ehetünk, ez estén azonban csakis keserűt.  Minden más este nem kell az ételt bemártanunk még egyszer sem, ez este pedig kétszer is. Minden más este akár egyenesen ülve, akár nekitámaszkodva étkezhetünk, ez este azonban mindannyian csakis nekitámaszkodva.”

Az egész vacsorára egy különös magasztossággal és örömtelisággel, minden részletével, vizuális, zenei és konyhaművészeti elemeivel a résztvevőkre, elsősorban a gyermekekre minél nagyobb hatást kíván gyakorolni, hogy képzeőerejükkel megéljék a kivonulás és őseik megszabadulásának csodáját. A Hággádá így mondja: „Minden egyes korban köteles az ember magát úgy tekinteni, mintha ő maga ment volna ki Egyiptomból.”

A Szabadkai Zsidó Hitközségben az idén is hagyományos módon ünnepeltük Pészáchot. Az ünnep bevezetése az Érev Pészách istentisztelet a zsinagógában, amit a Széder-esti vacsora és a Hággádá olvasása követ.