Az egyházi vezetők ezzel az összefogással szeretnék ösztönözni a polgárokat, hogy amennyiben egészségük engedi, adjanak vért és így is segítsenek embertársaiknak. Egy tűszúrás az ujjbegybe, egy másik pedig a karba – ennyi kellemetlenséggel jár, ha valaki úgy dönt hogy önkéntes véradó lesz. Ezzel pedig akár életet menthetünk – erre próbálták felhívni a figyelmet a vallási vezetők, hitbéli meggyőződésüktől függetlenül.
Dragan Stokin, pravoszláv pap: „Senkinek sem okoz problémát. Az egészséges emberek, ha három havonta eljönnek, és ezt elviselik, nem nagy kellemetlenség vért adni, nekünk semmiség, de van akinek az életet jelenti.”
Zdenko Gruber, ferences rendi szerzetes: „Együtt kell, hogy tegyünk a jó dolgokért. Ez nagyon egyszerű, szép és jó üzenet.”
Abdurrahman Salaji, muszlim imám: „Tegnap amikor a munkatársam értesített, hogy ma önkéntesen vért fogunk adni, gondolkodás nélkül válaszoltam, hogy jönni fogok.”
Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke hangsúlyozta, az egyházak közötti kiváló együttműködést is bizonyítja az ilyen jellegű összefogás. „A vallási és a felekezeti vezetők tudnak, bírnak és kell, hogy együttműködjenek és hogy állandó kontaktus és kapcsolat van köztük.”
Szabadkán egyébként több mint 5000 véradót tartanak nyilván. Minden egészséges, nagykorú személy adhat vért, a férfiak három-, a nők négyhavonta. Az észak-bácskai város transzfúziós osztályán munkanapokon 7 és 10 óra között várják az önkéntes véradókat.
