Kedves barátaink társaságában megültük a szabadság, a jeruzsálemi Szentély újraavatásának és a fényeknek ünnepét.
Miért ünneplünk?
A zsidók győzelmére emlékezünk IV. Antiochus Epiphanesz hellenisztikus hadai felett. Ez az uralkodó erőszakkal szerette volna a zsidókat hellenizálni. Célja érdekében kemény eszközökkel igyekezett a zsidó vallásgyakorlást megakadályozni. Megtiltotta a körülmetélést, és végül a jeruzsálemi szentélyben felállítatta az Olümpiai Zeusz szobrát, ami a zsidó vallási és nemzeti hagyományok hallatlan meggyalázását jelentette. Az apokrif Makkabeusokról írt első könyv szerint ez i.e. 167-ben történt. Ekkor a Hásmóneus családból származó főpap, Mátátitjáhu és öt fia felkelést szerveztek. A főpap halála után a felkelők élére Júda nevű fia állt. Júdát nevezték Mákkábinak (kalapács). Három évi háború után az ellenséget kiszorították az országból. Felszabadították Jeruzsálemet, a Szentélyt megtisztították a bálványoktól és újraavatták (hánukká). A győzelmet nyolc napon átt ünnepelték.
Az ünnephez kötődő szokások
A Talmud feljegyezte, hogy a megszentségtelenített Szentélyben nem maradt tiszta olaj a menóra táplálására. Csupán egy sértetlen korsó olajat találtak, ami csak egy napi világításra volt elegendő. Csoda történt, mert az egy napra elegendő olaj nyolc napon át táplálta a menóra lángjait. Így vált népszokássá, hogy Hanuka napaiban lángokat gyújtunk. Ezt a Talmud is szentesítte. Az ünnep első estéjén egy lángot gyújtunk, később minden nap egy új lánggal többet, egészen nyolcik. Ezért készülnek hánukijának nevezetta nyolcágú gyertyatartók, míg a hétágú gyertyatartó neve menóra. Hanuka december hónapra esik, amikor otthon már nem akad munka, és a családok asztal mellet ülve tenderlit játszanak.
