ROS HÁ-SÁNÁ HAGYOMÁNYOS ÉS ÜNNEPÉLYES MEGÜLÉSE

A Hitközség tagsága barátainkkal és vendégeinkkel egyetemben ünnepi hangulatban és a hagyományokhoz híven ülte meg ROS HÁ-SÁNÁ, a zsidó újév ünnepét.

TÖBB RÉSZLETET TALÁLNAK A FÉNYKÉPEKEN ÉS A VIDEÓKON:

Ros Há-Sáná (ראֹשׁ הַשָּׁנָה) a zsidó újév. Héber nyelven ennek a kifejezésnek szó szerinti jelentése: az év feje. A hagyományhű judaizmusban ezt az ünnepet Tisri hónap első két napján ülik meg, ami szeptemberre, illetve októberre esik. A bibliai hagyomány, mint a nép gyülekezésének és a harsonafúvásnak napját említi (Lev 23, 24). A Talmudban található meg a gyökere annak, hogy ezt a napot a világ teremtésének szentelték és az új év kezdetéhez kötötték. Más népekkel ellenkezőleg, a zsidók az új esztendőt nem vígassággal, hanem komolyan várják, emlékezve az elkövetett bűnökre és megtérve azok miatt. Sófárba fújnak, aminek a hangja a sírásra emlékeztet és a megtérésre hív. Hagyomány az ünnep első napján délelőtt olyan folyó partjára menni, amiben halak élnek. Imaszövegek elmandása közben jelképesen a bűnöket, mint kenyérmorzsát hintik ekkor a folyóba. Ros Há-Sánával veszi kezdetét a tíz félelmetes napként ismert időszak, ami Jom Kippúrral fejeződik be.

Ugyancsak a hagyomány szerint Ros Há-Sáná napján szokás almát enni, ami az előttünk álló édes évet jelképezi. Ezt a szokást a késő középkorban az askenáz közösségek vezették be, és mára általánosan elterjedté vált. Helyi szokástól függően különféle ételeket tesznek az ünnepi asztalra. Ez lehet főtt nyelv, vagy az elkészített állat fejének bármely része, illetve hal, ami az év fejét, vagyis az év kezdetét jelképezi. Megjelenik a bab, a spenót, a tök és a póránagyma is, amiket a Talmud említ. Fontos kitérni arra is, hogy kör alakú kenyeret szokás fogyasztani, ami az év kerek, teljes mivoltát, vagyis a rendes eves ciklust jeleníti így meg. Az ünnep másnapjának estéjén friss gyümölcsöt fogyasztanak, ami az áldásokat jelképezi.