Megemlékezést tartottak a topolyai zsidók deportálásáról és a holokauszt 72. évfordulójáról a topolyai zsidó temetőben. A topolyai zsidóság elhurcolása 1944. április 16-a és június 20-a között zajlott. A Film Múzeum Civil Szervezet 14. alkalommal szervezte meg az emléknapot, melyen a helyi zsidóság leszármazottai, a külföldre elszármazott zsidóság, az önkormányzat, az MNT képviselői, valamint az izraeli nagykövetség is tiszteletét tette.
A topolyai zsidó temetőt 16 évvel ezelőtt kezdték felújítani a helyiek. 14 éve pedig minden évben megemlékezést tartanak a holokausztról illetve a topolyai zsidóságról. Mozdonyfüttyel és tehervonat zakatolásának hangjával kezdődött a Memento, majd a nemrégiben elhunyt Kertész Imre Nobel-díjas író gondolatait tolmácsolta Gazsó Hargita, a Film Múzeum Civil Szervezet elnöke.
A második világháború előtt mintegy 500 fős zsidó közösség élt Topolyán, akik közül 272-en a holokauszt áldozatává váltak. Topolyán ma már nincs zsidó közösség. A holokauszt topolyai túlélői közül többen Izraelbe vándoroltak, de a sok szenvedés ellenére is gondolnak egykori városukra. Adam Zeev, Izrael: „Három éve tudtam meg, hogy van egy zsidó temető és itt ezt renoválták, azóta minden évben itt vagyok. Ha nem erre a dátumra, de legalább egyszer egy évben itt vagyok, mert megtaláltam dédöreganyámnak és dédöregapámnak a sírját itt és két éve született egy onokám, aki a dédöreganyámnak a nevét viseli.”
A továbblépéshez elengedhetetlen a történelmi múlttal való szembenézés – emelte ki beszédében Kislinder Gábor, Topolya polgármestere. „A topolyai község önkormányzata nevében most arra kérem minden polgártársunkat, hogy ne felejtsünk el emlékezni és tanítsuk meg gyermekeinket az emlékezéssel járó tisztelettudásra.”
Cservenák Pál helytörténész idézte fel a topolyai zsidóság sorsát, majd Kovács Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség nevében mondott beszédet, ezután Fazekas Ferenc Tisza-menti főesperes a 46. zsoltárral emlékezett.
Itay Milner az izraeli nagykövet helyettese kiemelte, hogy ez a temető az utolsó csendes bizonyítéka annak zsidó az életnek, ami itt zajlott 72 évvel ezelőtt, a brutális történelmi események bekövetkeztéig. „Öröm látni, hogy ennek a közösségnek a leszármazottjai az utolsó fiai Topolyának, akik ma Izraelben élnek, eljönnek olyan távolságból, hogy részt vegyenek a megemlékezésen. Látni, hogy a topolyaiak is eljöttek ma együtt emlékezni velük a városnak azon nagyon fontos részéről, ami már nincs többé.”
A topolyai zsidó temetőben mintegy 1000 síremléket tudtak azonosítani, de ettől többen nyugszanak ezen a helyen. Kocsis Antal, helytörténész: „A terveink, hogy ha sikerül, ez egy emlékparkként dolgozzon, zölddel, fákat ültetünk, már megkezdődött, ugyanakkor lehet látni, hogy már a madárfészkek fent vannak, tehát most nem azt halljuk, hogy ropognak a kidőlt emlékművek, a madarak csiripelnek. Szeretnénk, hogy Topolyának ez legyen az egyik tüdeje.”
A megemlékezésen elhelyezték a kegyelet virágait a holokauszt eltemetetlen áldozatainak emlékművénél, majd felhangzott az El Mole Rahamim és a Kaddis.
